Természetesen nem kirándulásra célzok a címben, hanem Húsvétra a legnagyobb keresztény ünnepre és népi hagyományra.
A családunkra a vallásosság nem túl jellemző, így erről a részéről nem tudok nyilatkozni, mindössze annyi benyomásom van, hogy ilyenkor sokkal több kocsi parkol a környező templomok körül. Annyit biztosan tudok, hogy a Pápa bácsi magyarul is üzent az össznépi húsvéti áldásában: „Jézus feltámadt, halleluja!”, mondta.
Amiben viszont van tapasztalatom az az, hogy ilyenkor összejövünk mi fiúk (három generáció) és körbelátogatjuk a család hölgytagjait meglocsolni, hogy el ne hervadjanak.
Mostanra ez csak a legszorosabb családra korlátozódik és a legfontosabb barátokra, vagyis kb. öt helyszín. Tesóm kisfia mondja a verset, 95 éves nagypapám pedig boldogan locsolja magára a kölnit a fordítva tartott spricniből, tesómmal meg vigyorgunk. Anyukám jó illatú kölnipermetet kap a hajára, a keresztlányom a nyakába egy nagy pohár hideg vizet, a feleségem pedig szódásszifonnal sarokba lett szorítva.
Ma már kocsival járunk, így az össznépi italozás elmarad, bár minden évben megígérem tesómnak, hogy jövőre gyakorolok egy kicsit és én vezetek (majdnem 10 éve van jogsim, de sosem vezettem), ő akkor vígan pálinkázhat, ő meg minden évben eldönti, hogy jövőre a hegyekben kirándulva tölti a családdal az ünnepet.
Gyerekkoromban össznépi szórakozás volt a húsvéti locsolkodás, szívesen látogattuk meg az ismerősöket, utcabelieket. Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy a bátyám már a felesért járta végig az utcában lakó lányokat, én meg egy kis zsebpénzért, hisz ilyenkor a tojzi és a süti mellé dukált egy kis pénz is. Olyat sosem locsoltam meg akit nem kedveltem, vagyis nem voltam egy pénzhajhász kissrác, de azért a május elsejei felvonulásra és a régi strandon tartott majálisra jó alapot biztosított a húsvéti locsolópénz matchbox és lego gyűjteményem egy-két újabb darabbal bővítéséhez és egy tapadókorongos pisztoly beszerzéséhez. A tapadókorongok rejtélyes módon napokon belül nyomtalanul eltűntek, gyanítom, hogy családtagjaim aktív részvételével, de a medzsók és lego nagy része meg van ma is.
Úgy látom mára kicsit hervadt ez az össznépi körbejárási-locsolóvárási inger. Érden tíz éve nagy falkákban járó kissrácokat, öltönyben bringázó férfiakat lehetett látni, és minden kocsiban három-négy hímnemű ült. Az utcabeli szomszédok szívesen láttak minket, és nem három méter magas fallal körülvett házaikból léptek meg wellnesselni az ünnepre. Délutánra  aztán girbegurbán közlekedett mindenki, és az utat széttört piroshéjú keménytojások szegélyezték. Idén a rendőrség megint fokozottan ellenőriz, gondolom mind a négy érdi járőr is beállt valami tuti helyre szondát fújatni és trafipaxolni.
Ma mintha kicsit kevésbé szívesen várnának, és valljuk be, kevésbé szívesen is megyünk...
Nálatok mi a szokás, mi a tapasztalat?