Megtörtént hát ma is! 2009.09.20-án, vasárnap, valamivel a tervezett délelőtt 10 óra után elstartolt az  őszi Érdkörbe kerékpáros túra. Ránézésre és saccra kicsit kevesebben voltunk, mint áprilisban  (most én is egyedül érkeztem), de ugyanolyan lelkesek. A szervezők egyre rutinosabbak, most szemel láthatóan sokkal gördülékenyebben mentek a dolgok. A regisztrációnál volt marha nagy sor, úgyhogy én azt kihagytam, egyébként sem volt már zöld fényvisszaverős érdkörbe szalag. Erről lemaradtam megint, pedig eskü, hogy futásnál is hordanám, nem csak mohó gyűjtőszenvedély. 

Volt sok rendőr, sok vadmotoros, pillanatnyilag egy oldalon, voltak a megszokott Érdkörbe láthatósági mellényes szervezők (nem a kampány részeként kiabálták "Jobboldal, maradj a jobboldalon!" :D ) , és ott voltunk mi is, vagy ezerötszázan (eszeöccá). Az útvonal kicsit változott, de nagy előnyére. Az elején elkerültünk a régi posta felé, így a mezőny a Földrajzi Múzeum előtti installáció, az Életfa (tudtátok? ki nem tudta, hogy az az?) körül is elkerékpározott. Ez a kis emelkedő és kis lejtő szellősre húzta a mezőnyt, sokkal kényelmesebben lehetett gurulni, mint tavasszal. Nem is volt perecelés, csak egy összeakadást láttam, az sem járt szerencsére sérüléssel.
Egyik kedvenc futó útvonalam a duna-gát, erre is felmasíroztunk, de visszafele nem állt meg itt a bringás tömeg belefutva a saját alvégébe, hanem a szántó utcán egy jobbossal kereket oldott maga elől. Így az első megállónk a Felső utcán volt, ahol a sor a Velencei úttól az SZTK bejáratáig állt, vagy még azon is túl. Itt a 10 kirisek jobbra el, többiek neki a dombnak, majd vígan lefele. A domb aljában egy türelmetlen VW Passatos apuka mutatta meg mögötte ülő gyerekeinek, hogy milyen a nem tolerancia. Végigelőzött minket, mint a szél, a baloldalon szabályosan közlekedőket az árokszélre kényszerítve. Perfekt európai megoldás.
Kanyar, majd fel a csirkés utcák mellet az első szent királyunkhoz. Itt bevártunk mindenkit, a sor megtekinthette büszkeségünket a "Második, Mostmár-talán-működni-is-fog Érdi Uszoda" építkezését. A 15-ös távot választók itt egyenesen mentek tovább, mi balra, neki a domboknak. Sajnos hiába vizionáltam az előző futam után felvázolt Érdi Kerékpáros Koncepcióba, hogy eltörlik örökre a dombokat, megmaradtak, így fel kellett rájuk tekerni. Ez két részletben történt, egyszer megálltunk pihizni a Kalotaszegi utcánál kialakított rejtélyes kiskanyarban. Valaki tudja mi lesz itt, mire való ez a pár méteres öblös útbővítés? Ránézésre nem tudtam megállapítani. Továbbmentünk a nagy dombokra, és miután megmásztuk mind a hármat (vagy négyet...?), kifulladva érkeztünk a Sziget Nagyszínpadhoz... Hé ez eddig nem volt! Áprilisban is zenélt itt pár rocker fiatal egy szál gitárral, de most a komplett zenekar felvonult. A pihenő alatt az Amondó zenekar 6-8 leginkább magyar számmal szórakoztatott minket, köztük egy PUF feldolgozással is, ami remekül szólt, gratulálok nekik! Én elhallgattam volna még őket pár szám erejéig, de a tömeg türelmetlen volt, így miután felitta a frissítőt és áttöltötte a négy toi-toi WC-be, illetve a fák tövébe, elkezdtünk legurulni.
Az Érdkörbe innen kezd kényelmes, izgalmas, és veszélyes lenni, mert tekerni már nem nagyon kell, ellenben a sebességtől megrészegülve még az amúgy felelősnek tűnő fölnöttek is hajlamosak a kormányra rádőlve szlalomozni a tömegben. Borulást nem láttam, egy elhagyott lánc tűnt a legnagyobb veszteségnek.
Megálltunk még egy szusszra a domb alján a kutyavár előtt, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy a sor legvégén vagyok. Biztos mert kétszer megálltam fotózni. A sorunk innen már megszakítás nélkül száguldott végig a balatoni úton, ahol egy rendező megdicsérte menetközbeni félkezes fotós technikámat. Hát igen, valahogy élet-szagú fotókat kell készíteni, nem? :) Kis kompakt gépem nagyon jó szolgálatot tett, egyszer pottyantak csak ki az elemei, lenullázva ezzel a dátumozást, de hát kicsire nem adunk. Még pár videót is csináltam a gurulásról. A végén persze jött megint a nagy domb, de ezzel a cél közelségének tudatában mindenki könnyedén megbírkózott.
A célban a Nagycsaládosok Egyesülete várta az útközben megéhezőket lilahagymás zsírosdeszkával és friss ásványvízzel, köszönjük nekik! A programot egy világbajnok érdi tánccsoport és  szintén világbajnokságot megjárt a triálos srácok bemutatója zárta. Mindkettő remek és látványos volt. A végén jött a meglepetés: 10 éves az Érdi Tekergő Egyesület, így volt szülinapi torta! Aki hazament erről bizony lemaradt, az itt maradt srácok pedig megrohanták a  torta osztókat.

Én úgy döntöttem ideje hazaindulni, de előtte még bemutatkoztam és gratuláltam Süle Zsoltnak, a szakállas embernek, akivel leveleztünk a buli előtt. Szóval köszöntem, gratuláltam gyorsan a jól sikerült rendezvényhez, majd hazakarikáztam. Azért ennyi bringázáshoz még nem vagyok hozzászokva, sajog ott, ahol nektek is, ha ott voltatok. :) Hiányoltam a bringaemelést a végén, de ezt bárki bepótolhatja 22-én a Critical Masson!

Jövőre megint körbeérünk!!!

Picasa albumok a rendezvényről:

érdkörbe 2009.09.20.

érdkörbe 2009.09.20. videók